Kiállításaink

Erős Apolka Munkácsy-díjas szobrászművész most kiállított, legújabb szobrait és akvarelljeit egyszere jellemzi az újítás és a hagyományőrzés, a fegyelmezettség és a gesztusjellegű ösztönösség. Műveivel formai problémákra fókuszál, ugyanakkor a lelki tartalmak felfejtése is foglalkoztatja. Egzisztenciális kérdéseket feszeget, amikhez mitológiai, művészettörténeti témákat, fogalmakat választ, ezeket címadásaival erősíti. Önmagára és bipoláris világunkra reflektál; az egyén kiszolgáltatottságát, mulandóságát, ugyanakkor a lélek örökkévalóságát hangsúlyozza. Fontosak számára a szobrok szimbolikus utalásrendszerei és szerteágazó jelentéstartalmai. Erős Apolka örökösen kísérletező művész, amely mind a szoboralkotás technikájában, mind a különféle matériák vegyítésében megmutatkozik. A maradandó, szilárd anyagok – nagy szilárdságú kövek, illetve bronz – és azok megmunkálása az erő és az örökkévalóság szimbólumai, míg a lágy esésű, könnyen alakítható és sérülékeny textíliák; a brokát, a bőr és a műbőr, illetve a varráshoz, szabáshoz kötődő alkotási mód a lágyságot, változékonyságot jeleníti meg. Ezek elegyítésével hozta létre kompozit jellegű, achrolit plasztikáit, amelyek interpretációs kísérletekként, szoborparafrázisokként értelmezhetőek. Mindennek elméleti hátterével a Magyar Képzőművészeti Egyetemen folytatott doktori kutatásában foglalkozik.

Fazakas Réka, a kiállítás kurátora